Karácsony akkor is eljön, ha az ablak nincs lemosva.
Naplóbejegyzés, valahonnan december káoszának közepéből.
Nem tudom, ki találta ki, hogy a karácsony az év legvarázslatosabb időszaka, de valószínűleg nem látott még embert, aki próbál egyszerre ajándékot vadászni, mézeskalácsot sütni, munkát befejezni, vendéglistát egyeztetni, és közben boldog lenni.
Mert manapság ez is elvárás lett: Élvezzük a karácsonyi időszakot.
Hogy szívjuk magunkba a hangulatot, a fényeket, a fahéjillatot… na meg a teljesítendő listák hosszú sorát.
És ahogy közeledik az ünnep, egy furcsa stressz telepszik ránk.
A teendők miatt, és azért is, mert bűntudatunk támad, ha nem élvezzük minden percét.
Pedig mi van akkor, ha nem élvezzük minden percét?
Mi van akkor, ha fáradtak vagyunk, ha elegünk van a reklámokból, a tökéletesre retusált családi fotókból, és abból, hogy mindenki máshoz mérjük magunkat?
És mi van akkor, ha idén egyszerűen… felülírjuk a szabályokat?
A karácsony akkor is eljön, ha az ablak nincs lemosva
Igen, kimondtam. Sőt, le is írom.
Ha az ablak nem ragyog kristálytisztán, attól még ugyanúgy december lesz, ugyanúgy csilingel a csengő, és ugyanúgy jön a Jézuska vagy a Mikulás – kinek mi.
A gyerek nem fogja számon kérni. A barátok sem. És ha mégis? Akkor talán nem az ablak a probléma.
Néha úgy érzem, mintha december egy óriási projekt lenne, rengeteg feladattal és SOS határidőkkel.
A „karácsonyi hangulat” pedig egy pipálható kötelesség, amit mindannyian igyekszünk teljesíteni, nehogy kimaradjunk a közös élményből.
De ha belegondolok, a gyerekkori karácsonyokban pont az volt a legjobb, hogy nem kellett semmit bizonyítani.
Sütöttünk, ha kedvünk volt. Feldíszítettük a fát, amikor ráértünk. Senki nem vizsgáztatta anyát, a legkevésbé sem érdekelt, hogy fényes-e az ablak.
Talán ideje visszahozni valamit ebből a könnyedségből. Talán ideje felülírni a képet, hogy anyukámat egy zombiként láttam a kanapéra roskadni karácsony este.
Jogunk van nemet mondani a tökéletességre
Jogunk van azt mondani:
– idén nem sütök hatféle sütit, csak egyet, mert az jól esik.
– idén nem lesz tökéletes díszítés, csak olyan, ami nekünk kedves.
– idén nem vállalok be minden vendéget, mert szeretnék én is megpihenni.
– idén nem versenyzek a közösségi médiával.
És jogunk van ahhoz is, hogy megéljük ezt az időszakot a saját tempónkban, akár csendben, akár káoszban, akár szakadt melegítőben, akár csillogó ruhában.
A karácsony nem attól lesz karácsony, hogy mindent időre kipipáltunk.
Hanem attól, hogy jelen vagyunk benne — még ha csak néhány lopott pillanatra is. És ezek a pillanatok számítanak.
Talán ez lesz az idei ünnepi fogadalmam
Nem üldözni a tökéletességet.
Nem bűntudatot érezni amiatt, hogy valamit nem élvezek „eléggé”.
És nem hagyni, hogy a decemberi teendők elnyomják azokat a kis rituálékat, amik igazán feltöltenek.
Ha pedig idén a karácsony arról szól, hogy egy bögre forró tea mellett egyedül olvasok egy fejezetet a kanapén… akkor legyen úgy.
A saját szabályaim szerint.
A saját ünnepem szerint.
És igen. Így lett az én karácsonyom igazán varázslatos időszak.
Szeretettel: Andi